A kaszás….
Ballagtam a kietlen útvesztőben,
Néztem az őszülő avart.
Nemrégen még csodás szinekben
Pompézott mint egy kitakat.
Kiszámíthatatlan az idő,
Az évek egymás után mennek
Kaszás szabadon arat,viszi
A drága lelkeket.
Neki minden egyre megy,
Nincs lelkiismerete,hogy is lenne ?
A hosszú listáján a nevek,
Már régóta nem emberek.
Egy nap a kaszás,
Alattomosan közeledett felém,
Aztán hirtelen megtorpant….
Kaszáján elkopott az él.
Kínáltam a kaszakövet,
Amit elutasított,mondván :
– Nem ! Várni fogok még
Egy pár napot – …..
Ha tudnád milyen rövid az élet ?
Amit csak akkor tudsz meg,
Mikor elérsz a végéhez,mikor
Már minden a múlté lesz !
2017 Arizona
Kedves Bruxenelli !
Köszönöm
Tibor
Kedves Tibor !
"Kaszáján elkopott az él." Finoman fogalmaztad és kíméletesen, a kaszás szégyenülten elmehetett ! Gratulálok, bruxinelli.
Kedves Rózsa !
Korai lebecsülni az ismeretlent,a meglepetésben mindíg van valami jó.
Szeretettel köszöbnöm az olvasást
Tibor
"Kiszámíthatatlan az idő,
Az évek egymás után mennek"
Kedves Tibor!
Ez bizony így van, örüljünk minden pillanatnak.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
Kedves Rita !
Már írtam,hogy írásaim fikciók az én életemnek semmi köze hozzá,kedvtelésböl írok ami
eszemben jut.
Köszönöm részletes hozzászólásodat
Szeretettel : Tibor
Kedves Babu !
Az életünk varriállódik ha csak az egyik oldalát nézzük az életnek,téves gondolatokkal
a valóság ijesztő lehet.
Szeretettel : Tibor
Kedves Babu !
Az életünk varriállódik ha csak az egyik oldalát nézzük az életnek,téves gondolatokkal
a valóság ijesztő lehet.
Szeretettel : Tibor
Kedves Tibi.
Szomorú,melankólikus a versed.
Szeretettel olvastam ,szivvel gratulálok…….Babu:]