Adamecz László
Ne félj!
Zajlik az élet, futnak a napok,
én se tudom ebből mit kapok.
Ragyogó ifjúság zabolátlan élet,
senki nem tudja mit kérhet, remélhet.
Születünk, meghalunk ez a két véglet,
közben, hogy mint élünk, de jön a végzet.
Morcosan, vadul, alkoholba mártva,
józanul, bizakodva, senkinek sem ártva.
Lehet kívánni, remélni nagyokat,
szelíd szóval vigasztalni másokat.
Birtokolni mindent, pénzt, nőt,
kevély úrként élni, kinek lelke rőt.
Lám, csodás mosollyal derűvel lenni,
szerető szándékkal utadon menni.
Boldog szívvel imádni nőt, életet,
derűvel szeretni múló éveket.
Minden nap kicsit haldoklunk, ocsúdunk,
nem dráma ez, az élettől búcsúzunk.
Már rég alkonyatba tartunk réveteg,
jó szerelmes szívvel szeretni az életet.
Haraggal gondolni itt maradtakra
mert érzed, hogy napjaid számoltak?
Ne akkor neheztelj majd az életre,
szeresd azt, ajándékként viseljed!
Elfáradt tagokkal telnek éveid,
ami jót tettél, azok legyenek érveid!
Tavasz színe és illata körbe vesz,
alkonyatba emlékeid követnek.
Annyi jót tettél, azok veled vannak,
szerelmek, csókok benned áramlanak.
Társad, gyermeked, barátok becsülnek,
emlékek zápora mossa szívedet?
Ne büntesd magadat, hogy mindent itt hagysz,
ne irigyeld, míg másnak több jut, mit kapsz.
Hálás lehetsz, mert mindenben részed most,
neked is játszott az élet, de szép volt!
Őszi tájban fakulnak már a színek,
pihenőre térnek erdők és rétek.
Vörös bukó fénnyel búcsút int Napunk,
alkonyi homályban csendben elalszunk.
Kedves Rózsa!
Köszönöm figyelmedet, véleményedet. Mint üzengető írásaim talán
hasznosak, bátorítók.
Szeretettel: László
Szívesen olvastam az élet, és főképp az elmúlás dolgairól való töprengésedet. Sokan így vagyunk ezzel, egyre többet foglalkoztat ez a téma, ahogy telik felettünk az idő. Rózsa
Kedves Keni!
Köszönöm figyelmedet, véleményedet! Nagyon igazad van! Írásomban az elmúlás közeledtének gondolatait, sokak félelmeit szerettem volna érinteni. Ahányan vagyunk talán annyi féleképpen fogadjuk, vagy nem e valóságot. Nem volt célom, hogy arról írjak, hogy miket szerzünk meg, inkább a mit vesztünk, veszthetünk. Köreimben sokakra figyelek és próbálok segíteni írásommal is.
Baráti öleléssel:
Laci
[b][color=#000099]Kedves Laci !
Hosszú, de szépen megírt versedben mindent leírsz az életünk folyásáról es bölcselmedről, hogy miért, és hogyan élünk és éljünk,,,,
*Életünkben nem azok a nagy dolgok amiket elérünk, vagy megszerzünk magunknak, hanem azok, amiket el kell viselnünk – szenvednünk* !
Sok baráti szeretettel !
– keni -[/color][/b]