SZERETTELEK

SZERETTELEK

Szerettelek – talán, nem eléggé?
Hisz’ ki tudja, mennyi az elég?
Az igyekezet,s a gyenge érzelem
A könyörtelen lángok közt elég
Tudod, akkor mi marad utána?
Szürke pernye, amit felkap a szél
Nyúlnék érte, de el nem érem
Tovaröppen, mint száraz levél
Emberként élni, vagy törtetni,
ahogy az új-gazdagok teszik
Valakit becsapni, kihasználni
A tanulságot dobra nem verik
Mindenki másképp éli sorsát
A földgolyó sem egyformán forog
Szerettelek, mégis a valóság:
Együtt nem lehetünk boldogok.

Kékestető,2017.04.10. F.R.Vadvirág

“SZERETTELEK” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!

    Bölcs asszonnyá faragott az élet. Levonod a végső konklúziót is: Együtt nem lehetünk boldogok!
    De nincs mit tenni, ha mégis szeretted, emlékét a szívedbe örökre elteszed.

    Gratulálok szeretettel: Icu(f)

  2. Kedves Rózsa !

    Tanulság az élet,többnyire későn merítünk belőle.

    Szeretettel olvastalak : Tibor

  3. Köszönöm keni, de a szerelem már nálam csak a (rég)múlt felemlegetése, igen rég estem már ilyen "betegségbe."
    Örülök, hogy olvastál. Rózsa

  4. [b][color=#000099]Rózsa Kedves !

    A szerelem sötét verem, és beleesni néha nagy gyötrelem,,,
    Azt hiszem ez történt közöttetek is,,,
    Most már jobban meggondolod, hogy szerelembe ess valakivel, Te inkább írsz róla Te is, mint én aki szintén már 47-es !

    Ölellek – szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!