Papírkönnyek
Kihűlt tenyérben
túlhevített élet
izzik fehérre
sápadt lehetetlen
örömgöröngyök
tetején ücsörög
a lélegzetnyi
levegő. Hogy mennyi
álmot elvittek
az elröppent percek
már nem lényeges.
Dézsából ömlenek
a könnyek, ronggyá
puhult papírdarab
mállik, lakatlan
fut a látóhatár
összemosódott
súlya egymás után
zuhan ki a szív
szétszakadt ajtaján.
Köszönöm a figyelmeteket!
Szeretettel: Szilvi
(l)
[b][color=#000099]Kedves Szilvia !
Ha ez így lenne igaz, akkor ez egy nagyon meghatóan szép versed lett !
Ne sírj többet, hiszen szép a világ !
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]