Permanens
Onnan érkeztem, ahol tombolnak a szelek,
ahol a jó és a rossz egymással enyeleg –
onnan, ahonnan jönni nem szoktak emberek…
de engem ide küldtek; kacagok, szenvedek.
Arrafelé a népek szótalanok, s vakok,
a lélekvirág hervad, az út nem kanyarog –
ott senki sem kéri, hogy holtért virrasszatok;
a gondolat lecsorog, ha a fény ráragyog.
várok
nincsenek velem mások –
én magammal vagyok.
(2017. május)
[b][u]Drága Rózsa, Icu és Keni![/u][/b]
Nagy öröm számomra, ha érdeklődéssel fordultok felém és értékelitek is munkámat. Szeretettel köszönöm minden egyes szavatokat és a folyamatos figyelmet. Egyúttal elnézést kérek azért, hogy én keveset szólok, de sokkal többet olvasok tőletek, mint amennyi "látszik". 🙂 Óriási ölelést küldök nektek. Éva
[b][color=#000099]Drága Éva !
Mindig szeretettel és szível olvasom jobbnál job verseidet, mert szépek, különlegesek és egyediek, mint ez amit csak csodálni tudok és minden versedet én [u][i]KIVÁLÓNAK[/i][/u] – találok – olvasásuk után…
Ehhez is szeretettel gratulálok !
– keni -[/color][/b]
Drága Évám!
Rózsával abszolút egyetértve, gratulálok remek versedhez!
Kimondhatatlanul tetszett!:)
Ölellek szeretettel: Icu(f)
Évám! Te, magadban is több vagy, mint sokan mások százan együtt. Költészeted virágzó, változatos, példamutató, szeretni való. Szívesen olvastam eddig mindegyik példányát. Szerető öleléssel Rózsa