JÁTSZADOZTAM
Játszadoztam forgó szélben
Tavasz-küldte hóesésben
Minden olyan más…
Jöhet már az elmúlás!
Énekeltem tűző napban
Falra festett alkonyatban
Az volt jó…
Hogy mennyire? Nincs rá szó.
Álmodoztam szebb világról
Szerelmetes kicsi lányról
Úgy elrepült…
Szívembe bú települt.
Mért ez átok? Mért ül rajtam?
Én mindig csak jót akartam
Mégse' jött…
A boldogság megszökött.
Most itt ülök fehér hajjal
Porrá zúzott akarattal
Már nem fáj…
Betemet a jeges táj.
Eger,2017.04.28.
Köszönöm kedves hozzászólásaitokat. Rózsa
[b][color=#990000]Rózsám -Drága !
Mennyi komoly gondolat és egy életút bújik meg e játékos, még vígnak is mondható szp sorok mögött?
Neked is megvolt minden ami szép és ami rossz tud lenni egy átlagos ember életében, de Te mégis büszke vagy rá, csak a versed végére kicsit befagytál,,,
Örömmel olvastalak, – Gratulálok, és
Ölellek szívemből ! (l) (f)
– keni -[/color][/b]
Magasságok, mélységek, ifjúság és elmúlás….
Szomorú számadás önmagaddal szép versbe foglalva.
Gratulálok Rózsa.
Szeretettel: Icu(f)
Drága Rózsa!
Kissé szomorkás, de nagyon szép versedet szeretettel olvastam.
Gratulálok! Rózsa(f)