Imáim már…

Imáim már…

Imáim már minden este
csakis érted szállnak, hogy
neked boldog életed legyen,
ha már az enyém árva

Kérem a mindenhatót minden
álmod, vágyad valóra váljon
az boldogítson fészked, a kis házad
ahol megtaláld nyugalmadat végre

Azért a bús évekért, amiket éltél
legalább cserébe, mert akiben
annyi jóság van, mint Tebenned
jobb lesz, életed csak higgy Te is benne

Imáimba foglalom mindig a Te neved
bár tudom téged már örökre elveszítettelek
reményem sem maradt, hogy még együtt
legyek veled, mert ez lett a mi sorsunk

Kár volt most már tudom, hogy megszerettelek
nem tehetek mást, én is félre fogok állni
nem foglak tovább az imáimba zárni
meg kellet értenem, mindennek vége,
de neked még jöhet sok szép más cserébe,,,

Üröm, 2017. február 17.

“Imáim már…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves István!
    Meghatóan szép vallomás, az utolsó versszak a lényeg és te is lehetsz még boldog, fel a fejjel és lépj tovább. Gratulálok, ;)üdv Lajos.

  2. Drága Kenim!

    Semmiért sem kár, pláne ezért a szerelemért, hiszen sok- sok szépet is adott mindkettőtöknek.
    Neked is jöhet még boldogság az életedbe. Kívánom, hogy így legyen.

    Sok szeretettel gondolok Rád: BogIcu(f)(l)

  3. Kedve Keni !

    Az utolsó versszakban van a lényeg,ha betudod tartani,Te vagy az ember,gratulálok.

    Tibor

  4. …mindenkinek jöhet, de legtöbbször az ember csak néz, és nem lát.
    Mást kell már keresni, mint ifjúságunk idején, az égő szerelmek kora lejárt.
    Nem azt állítom, hogy nincs szerelem idős korúak között – hisz szerintem is örökéletŰ ez az érzés. csak más: szelídebb, békésebb, odafigyelőbb lesz, mint régen.
    Szeretettel olvastalak. Rózsa

Szólj hozzá!