ÉVZÁRÓRA VÁRVA

ÉVZÁRÓRA VÁRVA

Ifjúi hévvel jöttünk ide,
éveknek előtte,
sok ismeretlen tudás
tanulásának vágyával,
mindenfelől jött sorstársak
egészséges kíváncsiságával.
diáktársainkkal egységben,
tanárainkra felnézve,
szorgalmas tanulás után,
bátran nézhetünk a jövőbe.
az idő indián lován
vágtatva, hamarvást itt állunk
az évzáró kapujánál,
az iskola e nyárra is bezár.
pihentető enyhet, és megnyugvást ad
annak ki büszkén megérdemli.
kik konokul keménynek és
állhatatosnak hiszik maguk,
könny-fátyolos szemeikkel küszködve
búcsúznak tanártól, társaktól,
egyaránt
visszanézve e nehéz évre,
fejüket büszkén felemelve,
a tudásnak legjavával
örökre felvértezve.
aki a múltban él,
nem éli a jelent,
nem juthat előbbre.
figyelj az osztályfőnök intelmére,…
ne álmodd az életedet,
éljed meg az álmaidat.
társaid és tanáraid
emlékét megőrizve,
akár e rövid időre.
honnan jöttél , nem feledve,
csak így juthatsz tovább, előre.
csodálkozva a világ folyásán,
talán kissé gyorsan felnőve,
hálás szívvel gondolva
az óvón terelő kezekre.
Földünk a gravitáció pórázán
folyton folyvást forog,
ezt a napot is beleértve,
megújulni kényszerül,
valahol ezt érezzük legbelül.
majd újra kezdődik az egész
körforgás
Szeptember elsejétől.

2017 június 05.

“ÉVZÁRÓRA VÁRVA” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][color=#990000]Kedves Vendel !

    Ez valóban egy aktuális versed lett,,,
    Jó meghallgatni benne, hogy tanáraitok milyen útmutatóval engedtek benneteket további sorsotok fel, mert lesznek akiknek saját kezébe kell vennie jövőjének irányítását !

    Üdvözlettel !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!