Vége lett az iskolának

Vége lett az iskolának

Vége lett az iskolának, jó pár évtizede

Mérőben végzett a falvak legtöbb kisgyermeke.

Mert még tizennégy évesen senki sem lett felnőtt,

ki-ki nyaranta játszhatott, s bámulta a felhőt.

Mások kevésbé pihentek, mehettek munkába,

segítséget kapott akkor soknak anyukája.

Kisgyermekként nagyszülők vittek a Balatonra,

Fonyódra utaztunk, néztünk át a Badacsonyra.

Én akkor még olyan magas hegyet nem is láttam,

Oly nagy élmény volt számomra, hogy azt nem is vártam!

Később, mikor hetedikes voltam, – úgy emlékszem -,

iskolánkkal kirándultunk ugyanazon részen.

A fonyódi játszótéren boldogan hintáztunk,

s áthajóztunk Badacsonyba, hol sok szépet láttunk.

Badacsonynak sziklás csúcsán ritkás volt az erdő,

túrázott a sok iskolás, kis és nagy tekergő!

Badacsonyban ebédeztünk, s azt sem felejtem,

hogy mit ettünk jólesően, fáradt elernyedten.

Karalábé leves és tökfőzelék a másik,

evés után álmos gyermek nem alszik, de ásít!

Ebéd után visszahajóztunk a szép Fonyódra,

felballagtunk utunk végén magas kilátóra.

Onnan néztünk szerteszéjjel le a Balatonra,

a hullámzó vízen úszó csónakra, s hajóra.

Mindaddig csak a zsippói tavakat ismertük,

s hogy ilyen nagy vizet látunk, remélni nem mertük!

De azután, amikor már gyermekeink lettek,

nyaranta a Balatonra ők sokszor elmentek.

Akkor volt még beutaló családok számára,

kipihent dolgozó jól figyelt a munkájára!

Ó, ez a sok régi élmény de jól jön most nekem,

ha van egy kis szabadidőm, mindig emlékezem.

Volt kis játék, de munka is, jó a vakáció,

annyi biztos, hogy gyermeknek lenni igazán jó!

Torma Zsuzsanna

2017. június 14.