Délutáni gondolatok

Délutáni gondolatok

Az vesse rám az első követ,
ki még soha nem tévedett,
az életem már feslő szövet,
az évek martaléka lett,

de akármelyik pillanatban,
én önmagam felvállalom,
lehetek friss, vagy kialvatlan,
stabilan állok lábamon.

Hogy elveimet megtagadjam,
a gondolat is esztelen,
sorsom az, szeretetem adjam,
a kék madarat kergetem,

ha mégis messze szállna tőlem,
addig kutatom-keresem,
míg ki nem fogy a szusz belőlem,
és ígérhetem, meglelem!

Budapest, 2017. június 6.

“Délutáni gondolatok” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Icu!
    Szép versedet szeretettel olvastam.
    Szívből gratulálok! Rózsa(f)

  2. [b][i][color=#990099]BogIcám !

    Szép a verses –
    s kívánom úgy legyen !

    Ölellek szeretve !

    – kenid -[/color][/i][/b]

Szólj hozzá!