LENYŰGÖZ

LENYŰGÖZ…

Lenyűgöz, hogy a kemény kő
Nem mindig feltétlenül hideg
Magába szívja az áldott nap fényét
Ezt, sok ember nem is érti meg.
Az is csodás, hogy hegyek megindulnak,
és újabb arcot ölt a környezet.
Patak csobogása végigfut a tájon
Örömből is hullatsz könnyeket.
Olyan bonyolult ez az egész világ,
nem csak fehér, vagy csak fekete
Van finom, és van rossz szagú virág,
de mindegyiknek van zöld levele
Lenn, a völgyben vadibolyák virulnak
s kanyargó út szinte a semmibe visz
Sokan a haláltól mélyen kiborulnak,
míg, más elfogadja, ki a mennybe hisz.
Teljesen lenyűgöz az élet sója, borsa,
s az édes méz is, mit ritkán csepegtet
Emlékszem, az vágyó, hívogató szóra,
mi elhozta az első szerelmet…
Lenyűgöz a hajnalok fényes világa,
s a vaksötét égen vibráló csillagok
Ember vagyok, és soha nem lennék más
Szeretem azt, hogy földi lény vagyok.

Eger,2017-05-02. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“LENYŰGÖZ” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][i][color=#990099]Rózsám – Drágám !

    Megint brillíroztál ezzel a csodálatos művészi művel, ami nem mű, hanem valódi lélekből a tiedből kiszól és olyan szép érzéseket eredeztet meg az értő szívekbe és a művészetek kedvelőiben, hogy Téged csak csodálattal lehet mindig is olvasni,,,,

    Ölellek nagyon sok – szeretettel !

    -keni – [/color][/i][/b]

  2. Kedves Rózsa !

    Versed bölcsen tárja fel az igaságot,jó volt olvasni
    Szeretettel gratulálok

    Tibor

Szólj hozzá!