Felhők
Lassan úsznak a felhők,
mintha végtelen lenne
a tenger, s e végtelenségben
apadnak, dagadnak ők.
Vagy szétfolynak
mint vásznon a színek,
lassú ködökként
a földön színtelen
henyélnek,
és sodródnak és omolnak
messzi földek ölén.
Szereted őket?
Ősz van és szeretem én.
Látomásuk ritka, mintha
óceán titka remegve
fürödne e messzi látomásba.
Vissza-visszatérnek ők az
ős gyöngyöző fehérek.
Az égen fellegek kúsznak.
Alant bukott testvéreik
legelnek.
És szép és keserű a ködben.
Gyönge virágok nyílnak
sírjukon a ködökben messze
elbukóknak.
[b][i][color=#990099]Kedves Zsolt !
Egy szép festői stílusú verset írtál és jó a hasonlat is benne a bárányokról, hiszen úgy vélem róluk nevezhették el a ma bizonyos felhőrészeket – bárányfelhőknek !
Üdvözöllek !
– keni -[/color][/i][/b]