Várlak én és a kisszobám
A mi padunkon ülök, álmodozom,
csókod édes íze itt ég ajkamon,
elvesztettem féltve őrzött álmom,
könnyek folynak, megviselt arcomon.
Az élet egyedül túl nehéz nekem,
úgy szeretlek, gyere vissza hozzám!
Várlak, már belefájdul a szívem,
szüntelenül téged hív a kisszobám.
Nézem a fodrozódó hullámokat,
kavarognak bennem az emlékek,
most hiába dobálnám a kavicsokat,
nincs akivel hangosan nevethetek.
Nem tudlak feledni soha téged,
az idő most olyan lassan ballag,
a távolság szétzúzza elmémet,
lelkem szomorú, örökösen hallgat.
(l)köszönöm kedves Rita
Drága Kevi! Babu! Teri! Icám! (l)köszönöm kedves szavaitokat
Drága Évám!
Szépséges versedhez szeretettel gratulálok!
Szerető öleléssel: Icu(f)
Kedves Éva!
Gyönyörű versedhez gratulálok!
"Egyet megszeretni egy perc is elég,de azt elfeledni…egy élet is kevés!!"
Nem is kell elfeledni én szerintem….a mi emlékünk …a mi "kincsünk"!
Szeretettel olvastam és átéreztem: K.Teri
Szépséges,kissé csalodótt ízű soraidhoz szeretettel gratulálo(f)k…..Babu
[b][i][color=#990099]Kedves Éva !
Én is ismerem ezt az érzést, és sajnos már nem egyszer megtörtént velem is, hogy vágyakozva magamra – egyedül maradtam, de aztán jött megint valaki, aki elfeledtette velem a bánatomat, de emléke szívembe fájón – mindig megmaradt,,,
Biztosan ez fog Veled is történni, talán nem is olyan soká és újra boldog leszel és egy emlékkel több lesz a kosaradban..
Szép és fájó versedet szomorúan olvastam !
Szeretettel !
– keni -[/color][/i][/b]