Nincs a sors könyvében

Nincs a sors könyvében

Nincsen az a sors könyvébe vésve,
hogy mindörökké boldogok leszünk,
minket senki sem vezethet félre,
buktatókon átevickélhetünk.

Széles mosolyt küld felénk a holnap,
a mában ezer szenvedélyt lelünk,
létünk fája soha el nem korhad,
öröm szigetén tanyát verhetünk.

Nincsen az a sors könyvébe írva,
hogy jó barát nem fordul ellenünk,
célba ér, ki az iramot bírja,
a szó a védőpajzsunk, fegyverünk.

Elpazarolt napok vesznek kárba,
feltépünk alig gyógyult sebeket,
szerencsére várunk, mindhiába,
ha nem éltet bennünket szeretet.

Budapest, 2017. június 13.

“Nincs a sors könyvében” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. Drága Kenim!

    Szívemből írom a verseket, és komolyan így is érzek.
    Nagyon szépen köszönöm, hogy mindig szólsz hozzám.

    Örök barátságunk több, mint harminc év próbáját kiállta, köszönöm!

    Szeretettel: BogIcu(f)(l)

  2. [b][color=#660000]Drágaságos – BogIcám !

    Milyen szépen megfogalmazott írtál megint teli igazságokkal és egy pici lázadással, ami egy ilyen versbe belefér, mert valóban nincs az sehol sem megírva, hogy az élet kinek – knek mennyit is ér,,,

    Örömmel olvastam szépséges írásosodat,,,
    És szeretve örök barátsággal gondolok ilyenkor mindig vissza Rád !!

    Barátod már régóta !

    – kenid – [/color][/b]

  3. Icu! A szeretet nélkül nehéz élni. Mindannyian arra vágyunk hogy szeressenek, s viszont szeressünk.
    "a szó a védőpajzsunk, fegyverünk."
    Hogy mi van megírva… ki tudja.
    Szeretettel olvastam a versed 🙂 Éva

Szólj hozzá!