Első csókunk…

Első csókunk…

Először mikor szemedbe néztem,
láttam benne azt mi örök – mi végtelen,
mikor megcsókoltál a padon ülve,
mosolyra kerekedett a szám íve,
elhallgatott körülöttem a világ zenéje.

Tekintetem csak ide- oda pásztázott,
elöntött a hőség – az ingem is átázott,
s te csak a fejed vállamra hajtottad,
és szívem ritmusát egyre csak hallgattad,
miként a húrok pengnek – játszanak.

Fiatalok voltunk, csupán első évesek,
de még most is rabul ejt a lényed,
minden egyes pillanatot élvezek,
mit ölelő két karodban eltölthetek,
s százszor kimondani, hogy: szeretlek.

Soha el nem felejtem azt a csodás napot,
amikor is lophattam tőled egy fél csókot,
mitől felpezsdült a lagymatag vérünk,
s tüzesebb lett majd minden éjjelünk,
melyen egybefolyhat homlokverejtékünk.

“Első csókunk…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Csabi! Csodás ilyet olvasni, mert a mai ifjúság nagy része már nem ismeri a finom, várakozó, tiszta szerelem fogalmát. Talán egy ilyen vers olvasásakor elgondolkoznak, mennyivel nagyszerűbb egy fél-csók az igazival, mint "minden" érzéki öröm bárkivel.
    Kedves nekem a gondolkodásod, és szépen, finoman – mint egy virágcsokrot – nyújtottad át az olvasónak. Jó volt olvasni. Rózsa

  2. Köszönöm szépen Babu és lön örömmel tölt el hogy látok új embereket is írásaim alatt 🙂

  3. Kedves Csaba.
    Nagyon szép visszaemlekezes az elso csokra,egyben egy csodas vallomas is.
    Tisztelettel…..Babu(f)(f)(f)

  4. Köszönöm szépen ismételten barátsággal teli szavaidat 🙂

  5. [b][color=#660000]Kedves Csabi !

    A részletekről Te magad beszámoltál, hogy milyen volt, és úgy volt jó, ahogy mindenkinél az első szokott ,,,

    Ez egy K I V Á L Ó versed lett !

    Barátsággal !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!