MI

MI

…és egyszercsak itt ülsz velem szemközt. Engem nézel. Rám mosolyogsz. A szemed is örvendezik. Nem szólsz.
Én is hallgatok. Én is mosolygok. Gyönyörködöm Benned. Gyönyörködöm a Csodában.
Végre Együtt vagyunk! Eddig mindketten “felek” voltunk. Együtt végre Egyek vagyunk.
Ülünk együtt a világmindenség közepén.
Isten szívében.
Mindörökre.

Tiszapalkonya, 2016. szeptember 23.

“MI” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Keni!

    Meglehet, hogy a tartalom választotta ezt a formát.
    Én nem választottam, az biztos.
    Csak úgy "jött"…
    Miután elolvastam egy kedves "Ismerősöm" hasonló írását,
    a válaszom előzményét.
    Ugyanis ez egy válasz…
    Így kerek a történet. 🙂

    Üdv:
    János

  2. Kedves Janna!

    Örülök, ha sikerült inspirálnom, megihletnem Téged.
    Örvendetes. :);)

  3. Én – Mi
    [b]Te[/b] – Ti
    Ő – Ők

    Lovagias gesztus a vers kezdése és a folytatás is, a fokozás.
    Varázslatos matematika a [b]Mi[/b].
    Isten benn és kinn.
    Jó a "könnyed" verselés . Hasonló kerülget. Megírom. 😉 Köszönöm.

  4. [b][color=#660000]Kedves János !

    Érdekes formavilágot választotál ennem a tartalomnak, amely lehetett volna versbéli forma és alakzat is !

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!