Ártatlan altató

Ártatlan altató

Kékbe borul az ég és a messzeség.
Halk és szelíd még az ártatlan szél,
néma dallal altat el a világ tetején.
Árvácskamosollyal nézek szerteszét,
szelíden hajlongó jegenyék tetején
beszívom mélyen annak leheletét.
Pirulva, homályba rejtem, mit érzek,
felzokogtam csendben mindenre készen.
Felvett ölébe szerényen ezen az éjen,
ölelkeztem némán, az ártatlan széllel.

“Ártatlan altató” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága [b]Keni, Rzsike, L.Éva, B.Icu, Babu b.Évi, v.Rózsa.[/b]
    Hálásan köszönöm a kedves soraitokat.(f)Örültem, hogy tetszett ez a kis versem.:)
    Szeretettel, öleléssel: Ica

  2. Drága Ica!

    Gyönyörű, csak nagyon szomorú ez a versed.
    Szebb napokat kívánok és gratulálok sok szeretettel: Icu(f)

  3. Ica!

    Szomorkásnak érzem igazából a versed.
    Az érzéseid vezettek minden sorban.
    Szeretettel: Éva

  4. [b][color=#660000]Kedves Ica !

    Szép és igaz emberi érzésekről számolsz be versedben, és arról, hogy altatott el az enyhe szél, ami valóban ártatlan,,,

    Gratulálok és egy szép napot !

    -keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!