Ma még Vihar az Úr

Ma még Vihar az Úr

Napsugár nem ragyog kéklő égen,
Gyászos felhők sorakoznak éppen.
Viharos szél redőnyt tépi széjjel,
Darabját dobálja szanaszéjjel.
Ember menekülve jajveszékel.

Vad vihar vadul lecsap, ő az úr,
Ott, ahol kismalac elbújva túr.
Nekifeszül ideg, elszakad húr.
Fellegek felett felhő átvonul?
Szív szorul, vihar lecsap álnokul.

Büszkén nyomul, mellkasa domborul,
Szavak hullnak ki szájból oly vadul.
Gyengébb ellen harcol tudatlanul,
Őket ejti ártatlanul rabul.
Holnap ő lesz, ki térdre hull gazul.

“Ma még Vihar az Úr” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jól érzékeltetted a vad vihar félelmet keltő uralmát…de egyéb párhuzamot is érzek én versedben: az életben történő gyenge, és erős, uralkodó élőlények harcát, melyben sokszor nem az erő, hanem az igazság, és a jóság győz. Örömmel olvastalak. Rózsa

  2. [b][center][color=#6600ff]Magdolna !

    Nagyon jól írtad meg a vihar a szél, a fergeteg vad tombolását, szinte képszerűen, és valóságosan !

    Gratulálok !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!