Társulás

Tàrsulàs

Odaadtad szíved szeretetét.
Odaadtam szívem szeretetét.
Megcsókoltalak kedvesen,
megcsókoltàl csendesen.

Àtöleltél,fülembe suttogott szavakkal,
oly szorosan,annyira édesen.
S két szempàr tekintett,
egymàsra,szerelmesen.

Két karomba tartva téged,
két karodba tartva engem.
Màr benne voltunk,kéz a kézben,
benne,mindenben.

S létünk mint egy hegyi patak,
màr egy mederben folyt tovàbb.
Fellelvén az elöttünk ittjàrtaknak,
a kitaposott ösvényeken – Azoknak minden nyomàt…

Odaadtad szíved szeretetét,
odaadtam szívem szeretetét.
Boldoggà tette az életem,
s boldoggà tettem én – Viszont,az életét.

Kisizsàk ; 1988. Februàr 12. Péntek.

“Társulás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Keni,Kedves Vadviràg.
    Igen ez egy eléggé régi versem,amelyet éppen úgy mint a többit
    mostansàg forgatok a kezemben újra.
    S oly jó őket olvasva a múltba visszagondolni
    egy kicsit.Megosztottam,hogy màsok is érezzék benne
    a régi vilàgunknak kedves csendjét.
    Tisztelettel. Bakos Attila Péter.

  2. Egyszerű vallomás, de nem rossz…persze az ifjúkori lángolás átsüt rajta,és kedvessé teszi. Szívesen olvastam. Rózsa

  3. [b][center][color=#6600ff]Pertu –Kedves !

    Jaj de régen írtad ezt a versedet,,,
    A tartalmán meg is látható a mostani idő közötti korkülönbség, mert ifjú szerelemes szívvel
    írva ezt a versed benne van a hév, a tűz, a szenvedély minden erotikus oldala, csak egy kicsit tovább kell gondolni és már is kész a teljes erotika !

    Szívesen olvastalak most is !

    Híved !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!