Jön valaki más

Jön valaki más

Jön valaki más helyettünk,
ki szebben ír le szavakat,
kenyerünk javát megettük,
s nincs oly távol az a nap,

amikor az üres lapok
szórengetegről álmodnak,
jajongnak a rímek, ragok,
betűk tintáért tátognak.

Görcsbe rándul már a kezünk,
a múzsa csókja elfogyott,
mégis, amíg vág az eszünk,
megszáll az ihlet, és legott,

gondolatok rendeződnek,
értelmet nyernek mondatok,
köszönjük a Teremtőnek,
a vészharang nem kongatott.

Budapest, 2017. június 17.

“Jön valaki más” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Drága Icu!
    Nagyon szép verset írtál…bár tudjuk.hogy jön majd helyettünk valaki más,de
    addig is értékeljük az itt lévő adott szép időt!
    Szeretettel gondolkoztam Veled: K. Teri

  2. Kedves Rita!

    Jönnek, s mindig jobbak és jobbak, de addig is minden vers és próza a lelkünk bugyraiból tör elő.
    Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Icu(f)

  3. Drága Ica!

    Valami mindig motoszkál ott belül, s ha sikerül a gondolatokat szavakba önteni, az az igazi élmény számunkra.
    Szívből köszönöm, hogy olvastál. Örülök, ha tetszett.:)

    Sok szeretettel: Icu(f)

  4. Jó témát választottál drága Icu!
    Az íráskészség szerintem ajándék, nekünk kell gondoskorni a feltöltődésről. 🙂
    Remek versbe szedted!(f)
    Szeretettel gratulálok: Ica

  5. Drága Kenim!

    Szeretnék bizony én is még sokáig írni, mert az nagy örömmel tölt el. Ha még tetszik is valakinek, az már maga a boldogság!:)

    Szép, tartalmas hétvégét kívánok szívem minden szeretetével: BogIcu(f)(f)

  6. [b][center][color=#6600ff]Édesem – BogIcám !

    Mennyire igaz – mindaz ami versedbe foglaltatott a ihlet pillanatában, mert valóban hálával tartozunk a sorsunknak, hogy mi így ki tudjuk írni magunkból bánatainkat, örömeinket, gondolatinkat és mindazt ami éppen minket és környezetünket foglalkoztat….

    Ugye szeretnénk még tiszta elmével sokáig írni még ha egyszer meg is öregszünk !

    Szeretettel olvasatam remekedet !

    Barátod mindig !

    – kenid -[/color][/center][/b]

  7. Drága Rózsa!

    Bizonyára mindenkiben felmerült már ez a kérdés. Aki bármilyen szinten írogat, belekóstolt a versek, vagy próza ízébe, az szerintem soha nem teszi le a tollat. Én, a magam részéről, amikor egy kicsit ötlettelen vagyok, akkor pihenek, de újult erővel újra és újra írok.

    Nagyon szépen köszönöm értékelésedet, örülök, hogy tetszett ez a kis versem.

    Sok szeretettel: Icu(f)

  8. Drága Icu!
    Így igaz, jól megfogalmaztad. Tetszéssel olvastam.
    Szeretettel: Viola (f):](f)

  9. Drága Icu! Minden idősödő író, és költő rémálmát fogalmaztad meg versedben, szerencsére a vége pozitív. Remélem, még sokáig így lesz, mert mikor már az ember nem tud írni: üresnek, és haszontalannak érzi magát. Az is más, ha az ember maga dönt:
    "Letészem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt…" /Arany János/ de akkor is nagyon nehéz annak, akinek ez a tevékenység jelenti az életet, örömöt, és mindent, ami jó és szép ezen a világon. Szóval, koptassuk még tollunkat minél tovább, hisz addig teljes az életünk.
    Remek verset írtál e témában. Szeretettel olvastam. Rózsa

  10. Drága Icu!
    Gyönyörű a versed, gratulálok!
    Ölellek szeretettel: Rózsa (l)(f)

Szólj hozzá!