Szívügyek, s egyebek
Az Érzés szoknyájának korcán a múltidő,
(mint felhevült vasaló) kéjesen átnyomul –
a sűrűbb gyűrődésnél bronzos fohász tolul,
s ásítva les zsebéből két lyukas nyúlcipő.
Eme sikkes küllemhez sürgősen párt választ,
így nem figyel rendesen a csúf hozományra –
pedig többen fecsegik: bizony monodráma
lesz végül ebből, a férj nagy elvárást támaszt.
…..
Mezítláb fut tovább, a csenden csattan talpa;
satnya karja Hold mögé szellőtollal üzen:
„Kialudt, kialudt, jaj, szívügyem volt tüzem…
Hé, Napkovács, üllődből szikra pattanhatna.”
(2017. június)
[b][u]Kedves Babu, Keni és Vadvirág Rózsám![/u][/b]
Nagy-nagy szeretettel fogadtalak most is titeket. Örülök, hogy eljutottak hozzátok gondolataim, értő olvasóim vagytok. Felemelő érzés, kincs ez. 🙂 Ölelésem. Éva
Kedves Éva!
Az egyszerű olvasó talán túl komplikáltnak találja kifejezési módodat, pedig csak profi-szintű.
Ez a versed is remek – az életképek egy egész tragédia kibontakozását tárják az olvasó elé, nagyon finom, lehelet-könnyű szavakkal. Szeretettel olvastalak. Rózsa
[b][center][color=#6600ff]Évám – Kedves !
Ma megint remekeltél, nem úgy mint én, de úgy látszik egészen biztosan más a Múzsánk,,,
A Te mai versed egy igazi művész vers lett, ami tőled már régóta megszokott,,,
El is lehet tartalmán gondolkodni egy kicsit,,,
Szeretve olvastalak ! (f)
– keni -[/color][/center][/b]
Kedves Eva.
Meglepoen jol sikerult ez a "szivugyek"versed.
Kulonleges versedhez szeretettel es tisztelettel gratulalok………Babu(f)(f)(f)