MAGÁNY

MAGÁNY

Mindig szerettem a szépet
Nem csak azt, ami belül éget,
hanem mind, ami tűzként melegít.

Eljátszottam ezer kósza álmot
Kerestem a nagy boldogságot
Bíztam, a szerencse rám letekint.

Incselkedtek velem csalfa fények,
de elűzték mind a rossz emlékek,
s újból csak álltam árván, egyedül.

Esengve néztem a magas égre
Valami csoda történjen végre!
Hisz köröttem szerelem hegedül.

Egy szép nap felnéztem a holdra,
mi szépséges fátylát fölém vonta
Az örömből rám egyre több jutott.

Élmény volt veled minden óra,
és éreztem, másnap virradóra
A nyomasztó magány elfutott.

Eger,2017-05-09.

“MAGÁNY” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Köszönöm keni, hogy olvastál, Icus neked megfogadom a tanácsod…valóban, rövid az élet, kár "elszomorogni!" Szerető öleléssel Rózsa

  2. Drága Rózsa! Ugye, hogy vannak csodás, szép emlékeid is? Remélem a nyomasztó magány nem kopog azóta sem az ablakodon! Ha mégis, laza mozdulattal lökd le a mélybe.

    Szeretettel gratulálok versedhez: Icu(f)

  3. [b][color=#990066]Drága Rózsa !

    Ez egy sóvárgó volt szerelem keserűen csodásan szép verse lett !!!!!

    Szeretettel köszöntelek !

    -keni -[/color][/b]

  4. Kedves Rózsa !

    Ábrándozás az élet,megnyugtat,boldoggá tesz.Tőlünk függ,hogy valóra váljon.
    Gratulálok szép versedhez
    Szeretettel:Tibor

Szólj hozzá!