ÚJRA ITTHON…
Szálltak a Szárnyaló vágyak
hegyeken, völgyeken által;
hetedhét határba,
szép Erdély-országba;
Besztercén megállva.
Magyarok Házába értek,
egyre csak gyűltek vendégek.
Ők is ide jöttek,
lépve rögről-rögre,
érkeztek e földre.
Ki könyvünk kezébe veszi,
reméljük, átérezheti;
szívünkből egy darab
mindig is itt maradt,
őrzi az ÓHAZA!
Őseink földjére lépve,
fejünket meghajtjuk mélyre.
Köszönet jár annak,
kik itthon maradtak
sűrű zivatarban!
Fiai, ha távol,
messze a hazától
látnak más világot;
szelek szárnyán álmaikban,
küldik haza vágyaikat.
(A „Szárnyaló vágyaink” című verseskötetünk bemutatója alkalmából íródott ez a vers.)
Beszterce, 2017.június 30.
B. Moravetz Edith
Drága Rita!
Köszönöm az olvasásod!
Örülök, hogy egyetértesz velem – köszönet minden "kisebbségben" élő magyar embernek!
Nincs könnyű dolguk megtartani identitásukat.
Reméljük, bírják az állást a vártán.
Szeretettel Edit (l)
Drága Viola!
Nagyon kedves vagy – köszönöm szépen gratulációdat!
Szeretettel: Edit (f)(l)
Drága Editke!
Szeretettel és átérzéssel olvastam versed. Gratulálok a könyvhöz.
Szeretettel: Viola (f)(l)(f)
Drága Keni!
🙂
Nagyon szép!!!
Örülök, hogy versemről ez a dal jutott az eszedbe!
Valóban így van, nagyon jó !
Köszönöm! Szeretettel: Edit (l)
[b][color=#cc0000]Drága Edit !
Egy régi Amerikai slágerszöveg jut eszembe versedről;
*Óh mily jó most végre megpihenni
régidőkre emlékezni jó, de jó
az otthon zöld füvén,
Óh a szívemben halkan cseng
egy régi -régi dallam bent, hogy jaj de jó az otthon zöld füvéén….*
Sok szeretettel !
– keni -[/color][/b]
Köszönöm szépen drága Mária!
Szeretettel küldöm baráti ölelésem: Edit (l)(f)
Örülök, hogy olvashattam szép versedet.
Maria(l)(f)