VALLOMÁS

VALLOMÁS

Sokáig űztem csalfa álmokat,
mik lelkemre bilincset fűztek
Próbáltam védeni másokat,
míg a gondok rám feszültek
Nem hagyták, hogyha vétkezem
jóvá tegyem megbánt bűnöm
A nagy égre emelve két kezem,
kérdeztem: Meddig kell tűrnöm,
a magányt, és a szenvedést,
mi elborította egész testem…
Szívedben a hely oly kevés
Más otthont kell keresnem!
Egy olyat, ahol boldogság,
és öröm halk dala szárnyal
A szerelem nékem nem fogság,
kibékít a bűnös világgal…
Csak gyere kedves, siess hozzám!
Gyere már, s ölelj át kérlek!
Érted eped a csókos szám
Ha kell, meghalok érted.

Eger,2017.05.10. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“VALLOMÁS” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Viola, Icu és Ica!
    Ez a "meghalás" csak egy kis pátosz, amit azért fiatalabb koromban – volt amikor – komolyan is átéltem. Ma már jól tudom, az élet nagy kincs, és senkiért nem szabad eldobni magunktól.
    Örülök, hogy olvastatok, és köszönöm. Szeretető öleléssel. Rózsa

  2. Vágyakozó versed tetszett, de nem kell mindjárt a halálra gondolni kedves Rózsa!
    Szeretettel voltam: Ica

  3. Drága Rózsa!

    Csodaszép, átélhető/átérezhető ez a magány-versed is. Van szerelem, amiért érdemes meghalni, akár csak versben is, de az életet kell választani akármilyen nehéz!

    Sok szeretettel gratulálok: Icu(f)(f)

  4. Drága Rózsa!
    Megértelek, átérzem szavaid mélységét, hisz én is szenvedem az életem sok hiányát, de azért nem kell MEGHALNI senkiért. Nehéz, nagyon nehéz az élet, – én tudom, – és mit tehetünk? Ezt mérte ránk a Sors.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  5. [b][color=#cc0000]Drága Rózsa !

    Et a szép versed az elkeseredésednek és a vágyaidnak a legfelső foka,,
    Ennél feljebb már nem mehet sem alsó, se felső érzelem !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

  6. Kedves Rózsa !
    Ez olyan szép,hogy lehetetlen nem elfogadni

    Szeretettel olvastalak : Tibor

Szólj hozzá!