Fàradt vàndor
Fàradt vàndor a Tavasz.
Újra alkot megint itt mindent.
Megfesti a leveleket,s a viràgokat,
madaraknak énekébe a dallamokat.
Színes köpenyét,
a tegnapnak felajànlja.
S elvetettnek a magok :
Megint – Nemsokàra.
Sokszór, és sokàig
el van foglalva.
Hallom szinte lépteit.
A szélben elsuttogott intézkedéseit.
S mikor megnyugodva megpihen,
az alkony letörli izzadt homlokàt.
Abból varàzsolja ;
A dérnek csillogó aranyàt.
Kisizsàk ; 1988. Februàr 15. Hétfő.
Kedves Keni.
Köszönöm hogy olvastad versemet.
Tisztelettel. Bakos Attila Péter.
Kedves Petru !
*Egy virágnak két kedvese van,
a napfény és a szellő.
Amikor a nap rásüt kinyitja szírmait és teljes pompájában ragyog,
de ha a nap lemegy – szépen elszunnyad a szellő simogatásában,,,*
Erre is csak a tavasz képes !
Hűséges olvasód és híved !
– keni –