Ugyanaz maradok

Ugyanaz maradok

Találkoztam életemben sokoldalú emberrel.
S volt alkalmam megismerni: mi a bűn a fegyver,
Mutattak már cseleket, rafinált módón nyájas szót,
Igy megtudom külömböztetni a rosszat és a jót-
Mutattak már nekem borzalmas képet életvitelről.
Láttam a nincstelenséget, a hanyagságot, a könnyelműt.
Ismertem parasztot, mint a bocskor, de szelid,
Láttam a szelídséggel, zsarnoksággal engem hová kanyarít.
A félelem hazudni is képes, s kitalálni magyarázatot,
A magyarázatban marad a félelem, és nem ígér bocsánatot.
Az Igazság a Hold, mely sötétség ha fel kell tűnnie,
S melyet oly sokáig nem lehet tenni, se zacskóba se zsebbe.
Hallottam örök szerelmet fogadni… egy éjszakás kalandokért,
Majd kitérőként adni új alkalmat a hallgatásért.
Láttam kerülni pontosságot, hallani más témát másról,
Én igy sem változtam meg, nem mondok le az igazságról!

Apámnak mondtam azt hiszem, Szovátán a busszálomáson.
Lehettem volna olyan Aki elsimlizi a pénzt, s alszik máshol,
Majd egyszer haza verdődik, és valamivel leplezi a hollétet,
De nem vagyok olyan Aki bárkit becsap, kihasznál, felélhet.
Ha olyan legyek igaz, bármire képes lettem volna ha biztatnak,
Ha igérgetnek mindenfélét: olyan Akinek fizetségül pénzt adnak.
Aki bárrmit képes tettetni, hogy elhigyjék Róla, hogy szerencsétlen,
Az igazat követem, mi belémégett, ott ahol nevelkedtem!
Ne félts Apám! Én bármibe, és bármikor tévedhetek,
De hazug Senkik, a haszonlesők soha nem téveszthetnek meg.
Mert, mondtam Apám akkor esek orra, ha nem emelem föl lábam,
Lehet homályos a látásom, de mire rápillantok, a tévedés nem rám vall.

Ugyan az Maradok, mint kiskoromban, csak több tapasztalattal,
Élem, látom, s járom be a Földet, nyitott szemekkel, szűkebb szavakkal.

2017.06.19. ( Saját. B. A. )