A medvebocs

A medvebocs

Neheztel a medve mama,
mert elkószált a mafla bocs,
későn érkezett ma haza,
szipogva nyögi: Anya, bocs!

Öröme felért az égig,
a boldogságtól odavolt,
míg elszámolt huszonhétig,
álomparipán lovagolt.

Mindenről megfeledkezve
szunyókált ő egy fa alatt,
korgó gyomra kicselezte,
jól jönne már pár nagy falat!

Menten lelohadt a kedve,
ez tragédia, bosszúság!
hol lelné, mit megehetne,
gyötörte éhség, szomjúság.

Maci-bisztró erdő szélén,
a málnaszörp ott ízletes,
ennyit kaphat a zsebpénzén,
nincsen husi, s nincs leves.

Földbe gyökerezik lába,
megbocsátott neki édes,
várja terülj asztalkája,
az anyai szív mire képes!

Budapest, 2017. július 4.

“A medvebocs” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Szívből örülök, hogy olvasod a verseimet, annak pedig még jobban, hogy tetszenek is.
    Hálásan köszönöm soraidat.
    Szeretettel: Icu(f)

  2. Drága BogIcám !

    Az anyák szíve általában mindenre képesek,,,
    Jó volt most is olvasni medvés kis versedet !

    Szeretve !

    – keni –

  3. Remek vers, nemcsak gyerekeknek…a lényeges tanítás az utolsósorban rejlik. Gratulálok szeretettel versedhez Icu. Üdvözöllek:)

  4. Drága Rózsa!

    Nagyon sok szomorú, lehangoló verset írtam már, de a könnyed, néha humoros versek írásában is nagy örömöm lelem.:)
    Szívből köszönöm, hogy itt jártál, véleményed fontos nekem.

    Szerető öleléssel: Icu(f)

  5. Egy másik oldalad mutatod meg mostanában, és ez jó. Kedves, szórakoztató a versed.
    Örömmel olvastam. Szeretettel Rózsa

  6. Kedves Icu!
    Aranyos mese-versed tetszéssel olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)

  7. Kedves Ica!
    Örömmel olvastam kedves versedet. Gratulálok!
    Puszi!
    Zsera

Szólj hozzá!