LÁRMÁSAN ZAJLIK…

LÁRMÁSAN ZAJLIK…

Lármásan zajlik az életünk…
Munkától megdurvul két kezünk
Mégis e földi lét szép nekünk.

Minden emberé egyéni kópia
S bár a napoknak el kell fogynia
Gyakran átfesti lágy hamónia.

Mely színeket adott a világnak
Finom illatot sok apró virágnak
Erős, és új hitet a kis lángnak.

S az magasra csapva égig ér
Világít, meleget ont mindenkiért,
a tegnapért, és a szép holnapért.

Harmóniát sző az éjszaka
Egeket renget a vér szava
Az élet semmit sem ér maga.

Ha, nincs szeretet és áldozat
A semmibe röpteted álmodat,
s magába szippant a kárhozat.

Lármásan zajlik az életünk…
Hol jót teszünk, hol vétkezünk
Szerencse asszonya légy velünk!

Fontaines,2017.05.22. Fleiszig Rózsa(Vadvirág)

“LÁRMÁSAN ZAJLIK…” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Ica, keni, és Rita!
    Nagyon köszönöm a versem iránti érdeklődéseteket.
    Jól esik, hogy visszajeleztetek.Szerető öleléssel Rózsa

  2. Drága Rózsa !

    Nagyon bölcsek a gondolatid ebben a versben, külön figyelemreméltók,,,

    Szeretve !

    – keni –

  3. Drága Icu!
    Nagyon köszönöm a jelenléted, a visszajelzéseket, és örömmel veszem, hogy tetszéssel fogadod versemet. Szeretettel ölel Rózsa

  4. Drága Rózsa!

    Lármásan zajlik az életünk, kudarcokkal és örömmel tarkítva.
    Jó élni, legfőképpen, ha szeretet vesz körül bennünket.
    Nagyon szép ez a versed is, nagy gratulációm!

    Szerető öleléssel: Icu(f)

Szólj hozzá!