Kinek mi fáj…

Kinek mi fáj…

Kinek mi fáj, mondogatja,
Szüntelenül hajtogatja,
Talán, megkönnyebbül tőle,
Könnycseppjei hullnak földre.
Én is újra rázendítek!
Hátha, még nem ismernétek.
Változásom megdöbbentő,
Ez már félre nem érthető!

Jó Istenem! Mi lett velem?
Hogy torzult el az életem?
Mozgásom is akadályoz,
Nehéz munkától visszahúz!
Étkezésem is változott,
Nem kell már, amit megszokott!
Különleges fincsi-fincsi,
Kis falatkák, ez jó neki!

Hol van a megbízhatóság?
Munkavégzésben pontosság?
Ha elkezdtem, befejeztem!
Régen így volt, ma nem teszem!
Hangulatom irányító,
Kedvem, cikázva csapongó,
Nem tudom, merre visz tettem?
Jó utat merre keressem?

Én, a szegény, igénytelen,
Ez az egy, megmaradt velem!
Múzsám sem hagyott még cserben,
Kérlek, maradj, keservemben!
Mi tagadás, fogy az erő!
Lényem, zsémbesen jön elő!
Legjobb így a magányomban,
Köddé válok az odúmban!

Budapest, 2017. július 10.

“Kinek mi fáj…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [b][i]Drága Violám !

    Jó- jó ez a kesernyés beszámoló, még igaz is lehetne, de én Rólad ilyesmit még feltételezni sem mertem volna és ne haragudj, hogy a valóságban úgy van minden ahogy azt ebben versedben leírod,,,
    Jó lehet benne valami természetes megkopás, lassulás, de ez még nem ok arra, hogy ennyire nekikeseredj, hiszen a múlt héten még felléptál és még táncoltál is,,
    Gondolataimat erre alapozom, Te szívós, erős és akarós vagy nagyon !

    Sok ölelés közepedte szeretettel !

    – keni -[/i][/b]

  2. Drága Viola!

    Te nagyon tevékeny ember vagy, nem régen alkotótáborban is voltál, ahonnan csodás élményekkel gazdagon tértél haza. Fellépni is jársz még hála az égnek, sikereid vannak, a múzsáról nem is beszélve!:) Néha kell a csendes magány is, én kifejezetten vágyom rá időnként. Változunk, ez érthető, s ha csak csipegetni való kedved van, tedd azt!

    Sok szeretettel gratulálok versedhez: Icu(f)

  3. Kedves Viola !

    Dacolni kell a korral a bonyodalmakkal,újra élni minden napot megérteni az életet
    könnyebbé teszi a helyzetet.
    Szeretettel gratulálok
    Tibor

  4. Drága Viola !
    Mélységesen meghatódtam a "fájdalmadon." Én érzem , hogy ez nem más mint félelem attól amiket versedben összefoglaltál, de ez az a kapu, aminek a kilincsét még ráérsz megfogni !!!
    Kerüld el ezt a bejáratot, Nyiss új kaput, vidd magaddal múzsád. Ketten együtt legyűritek azokat amiktől.
    Szeretettel, szívemből gratulálok neked a további sikereidhez, Zsófi

Szólj hozzá!