In memoriam…

In memoriam…

még eleven az emlék,
ahogy pipád füstje körülleng
még eleven az emlék,
ahogy kedves hangod visszacseng,
még most is fáj az emlék,
s az elmém egyre azon töpreng…

miért?

még előttem mosolyod,
ahogy huncutul bokszolni hívsz,
még látom a mosolyod,
velem zsíros kenyér csatát vívsz,
s látom megtört mosolyod…
nem szólítasz, nem kérsz, már nem bírsz

miért?

többet már nem kérdezem,
csak csendben magamba zárkózom,
üres a tekintetem,
az emlékeimben sodródom,
nézd, arcom kezembe temetem,
pipafüst ül még árnyékodon,
tizennyolc évet voltál velem,
de ezt megköszönni tartozom.

“In memoriam…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Marika.
    Megható emlékversedhez szeretettel gratulálok.
    Baráti ölelésem…..Babu(f)

  2. Kedves Viola, nagyon szépen köszönöm, nagyon jól esnek szavaid. Igen, el kell fogadni, csak nehéz, még 44 év után is túltenni magam azon, hogy egy felelőtlen orvos miatt kellett az egészséges édesapámat élete derekán elveszíteni. De igyekszem megbékélni.

  3. Kedves Rzsike, nagyon szépen köszönöm. Több mint 44 éve próbálom elfogadni, amit el kell, csak a lelkem háborog a lelkiismeretlen orvos miatt, aki ezt tette édesapámmal.

  4. Kedves Rita! Nagyon szépen köszönöm. Igen, fájó és értelmetlen, egy orvosi műhiba miatt.

  5. Kedves Keni! A "Miért?" valóban jogos, amikor egy 40 éves egészséges embert kell búcsúztatni, akit egy orvosi műhiba rabolt el tőlünk. Ez az ember az édesapám volt, aki már több mint 44 éve nincs köztünk. De a mai napig fáj. Köszönöm a figyelmedet.

  6. [b][i]Mária !

    Szomorú szép versedben jogos a Miért?

    De gondolj arra, hogy mindannyian egyszer elmegyünk,,,,
    Szépen búcsúztál el a volt kedvesedtől,,,

    Legyen boldog az Elíziumi mezőkön !

    – keni -[/i][/b]

  7. Kedves Mária!
    Szomorú, megható búcsúzás. Nyugodjék békében.
    Szeretettel kívánok békés elfogadást: Viola (f)

Szólj hozzá!