RÉG BÁLVÁNY VOLTAM…

RÉG BÁLVÁNY VOLTAM…

Rég\’ bálvány voltam, nem hús-vér ember
Rideg szobor két szép szemedben
Hűs érintésem nem hozott lázba
Csókom íze elhalt az éjszakába\’
Halk hangom sosem ért el füledig,
mint mikor nem várt gyermek születik
Cak tengtem én kétségeim között,
mert szívemen vasbilincs őrködött
Hajladoztam, mint lenge nádszál,
mikor a madárka pihenni rászáll
Sokszor belül a lelkem úgy vérzett
Hiába mondtam: szeretlek téged!
Nem hitted el, többé nem kellettem
Nem élvezted a békét mellettem
Más nő ölelése röpített mennybe
A múltbeli vágyak mind elfeledve…
Így én sem akartam, hogy maradjál
Nem jöhetsz vissza, hiába akarnál!
Éjszakánként még néha megkereslek
Álmaimban most is nagyon szeretlek
Jól tudom, mindez csak ábrándkép
A jövőben én is már mást várnék…

Bárgyú ég sápadt, kifliholddal!
Hová bújjak kínzó bánatommal?
Bálvány többé nem leszek én
Talán egy hulló csillag létem egén.

Fontaines,2017.05.23.

“RÉG BÁLVÁNY VOLTAM…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Viola!
    Nagyon aranyos vagy, köszönöm az értékelésed. Jól esett. Szerető öleléssel Rózsa

  2. Drága Rózsa!
    Nagyon, de nagyon tetszik versed. Olyan nekünk való gondolatok. Így kell élnünk, ameddig tart.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  3. kedves Rózsa !

    Megható versedhez szeretettel gratulálok,semmi sem tart örökké.

    Tibor

  4. [b][color=#6600ff]Rózsa – Drágám !

    Ismerem ezt az érzést, de már túl vagyok rajta, mint Te is, de a múlt néha vagy gyakran visszadereng főleg holdas csillagos éjszakákon, amikor nem jön az én szememre se álom…
    Sajnos mi felettünk már ezek után így múlik el a világ dicsősége, és hiába nem akarunk bálványok lenni, sajnos ez már meg sem történik velünk, még más esetében sem , mert akkora a csalódásunk és a kiábrándultságunk…

    Mit tehetünk? éljünk amíg élhetünk….
    Komoly és szép, de szomorú versedet szívvel olvastam és lelkemben éreztem !

    Köszönöm, hogy megírtad helyettem is !

    Öleléssel !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!