Tintavér…

Tintavér…

Holdfényén táncolok – horizont tengelyén,
Pegazus szárnya közt repít egy szép remény,
lebegő ideák kék tintacseppekben,
költői sóhajok indigó gyöngyszemben,

tollhegyen tintavér – cseppen egy gondolat,
léleknek csipkéjén szirmokat bontogat,
káprázat, vízió – pingál a képzelet,
gyöngybetűs sorokat ölel a képkeret,

burokba zárt világ fantazmagóriám,
rímekből fontam meg angyali glóriám,
tintaszív megdobban – sodor az áradat…
…Isten az embernek egyszer ad szárnyakat.

/Ars poetica/

“Tintavér…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [i][color=#ff0066][center]Azta neki, ez egy nagyon csodás ars poetica.
    Nem jártam talán még nálad,de miért is?…kérdezem magamtól.
    gratulálok.[/center][/color][/i]

  2. [b][color=#6600ff]Drága Piroska !

    Gyönyörű az Ars poeticád !

    Neked se kell a szomszédba menni különös szókinccsel rendelkezel, és bőven adsz is belőle nekünk,,,

    Ez a versed is – KIVÁLÓ, – és magas költői lírában szólalt meg !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!