VÍZIÓ
Éjszakának leple eltakart már téged,
nem engedte elém vágyott emlékképed.
Hanem jött a hajnal, vöröslőn kelt a Nap,
szívem nagyot dobbant, ismét láthattalak!
Felhők formázták meg szemedet és szádat,
s bennem óriási vágy érzése támadt.
Csókodat kívántam, simogatásodat,
becéző szavaid szinte már hallottam.
Torkomban vert szívem, belepirult arcom,
vágyakozva feléd kitártam két karom.
Már-már elértelek, ám szél kerekedett,
s mit vizionáltam, tüntette képedet.
Délibáb volt csupán, mi kirajzolódott,
lelkemből egy darab hagyott égen nyomot.
Ez emlékeimmel maradtam magamban,
eget búsan néztem, hát így sem láthatlak?
Budapest, 2017. július 20.
B. Moravetz Edith
Drága Ica!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm látogatásodat s elismerésedet!
Szeretettel: Edit (l)(f)
Szép költeményedhez szeretettel gratulálok: Ica
Drága Lénám!
Köszönöm szépen a belőled áradó szeretetet! Annyira jól esik – szárnyakat kapok tőle!
Köszönöm gratulációdat, jókívánságaidat! Én is kívánok Neked színes alkotókedvet! Szeretettel: Edit (l)(f)
Csodálatos vers , kedves Editke ! Imádom, ahogy lelked alkot !Minden versedből kiérződik a szívedből áradó őszinte szeretet, a lelked érzékenysége ,szépsége . Szeretettel gratulálok , további sikereket kívánok . (l) – Léna Magdolna