HŰVÖS MÁR…
Hűvös már a késő este,
Levél reszket nyárt feledve.
Öreg kezek imához érnek:
Reszketeg fohász száll fel vélek.
Felhőben már isten combja,
Nem látszik a templom tornya.
A temető nyirkos ködében,
Enyészet dúl vak sötéten.
Nyári dalok nem regélnek,
Az Öregek sem mesélnek,
Csak ücsörögnek, némán lesve.
Fagyott az ág, dér csipdeste.
Az emberi szív is megkopik,
Év, év után: zsugorodik.
Kifakul a sok szép emlék,
Sorvasztja a hideg nemlét.
A szeretet csendben vackol,
Vén hegedű: némán hangol.
Tölgyek közti málló házban,
Vén leány ül, egymagában,
Ki szerelmét életén át várta,
Nyolcvan lett már: mindhiába.
Feledte őt rúzs és kellék,
Újabb ráncra nincs arcfesték.
Az emberi test egyre kopik,
Év, év után: fonnyadozik.
Reszket a kéz, nyárt feledve,
Levél zizzen, dér csipdesve:
Fagyos lett a napfelkelte.
Budatétény 2017. július 20.
[color=#336699]Drága Rita, Kitti és Kata! Köszönöm szépen, hogy hű olvasóim vagytok (l)(f)
/ Miklós /[/color]
Kedves Miklós!
Szeretetettel olvastam szomorú versedet. Sajnos az idő elrohan felettünk, nem tudjuk befolyásolni.
Kata
"Az emberi szív is megkopik,
Év, év után: zsugorodik.
Kifakul a sok szép emlék,
Sorvasztja a hideg nemlét.
A szeretet csendben vackol,
Vén hegedű: némán hangol."
Remek vers, Miklós! Bizony, hűvös már…(f)
[b][color=#336699]Drága Rzsike, Ica, Terike és Babu!
Köszönöm szépen, hogy ezúttal is velem tartottatok és olvastatok.(f)
/ Miklós /
[/color][/b]
Drága Miklós .
Kissé lehangolt gyönyörű versed,oly sok szomorúság rejtőzik minden
sorban ,hogy megfájdul az ember szive .
Köszönöm hogy olvashattam remekművedet!
Őszinte tisztelettel(l)…..Babu(f)(f)(f)
Kedves Miklós!
Az idő múlik és kopik idősebbek leszünk.
Használjuk jól ki a rendelkezésünkre álló lehetőséget!
Hagyjunk itt sok szép emléket!
Szeretettel: Kövesdi Teri
Kedves Miklós!
Csodásan ábrázolod az öregedés szomorú tényét!
Szeretettel gratulálok: Ica
Remek,mint mindég.Tiszteletem.