Utolsó tánc

Utolsó tánc

Valóban az utolsó volt.
Gondoltad volna egyszer,
hogy majd így ér véget szerelmünk…
Mintha előre megírták volna sorsunk,
és mi csak azt hittük,
hogy egy slágert éneklünk.

Karjaidban tartottál táncunk közben,
mikor utolsó leheletem elhagyta lelkem,
mellettem voltál, mikor fájt az élet.
Ünnepelni szerettünk volna
egy új szerelmet,
de lemezünk félbeszakadt…

Itt hagyom lányunkat emlékként,
vigyázz rá, te vagy az egyetlen
kire rá bízhatom.
Biztonságodra nincs már szükségem,
bevégeztetett létem,
testem elengedett…

Megjegyzés: Szomszédasszonyom emlékére, aki hétvégén távozott e földi világból. Tánc közben kapott szívinfarktust. 🙁

“Utolsó tánc” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Ica, Teri és Viola!

    Valamiért így és ezen a helyen kellett történnie e szomorú halálesetnek. Nehéz elfogadni és feldolgozni hiányát, e verssel búcsúzom tőle.

    Szeretettel láttalak nálam benneteket! 🙂 Melinda

  2. Kedves Tibor és Rzsike!

    Sajnos az élet – vagy inkább a halál – produkál ilyen szomorú tragédiát még egy lakodalom kellős közepén is. Kár, hogy meg kellett születnie ennek a versnek, de bízom benne, hogy segít a haláleset feldolgozásában.:(

    Melinda

Szólj hozzá!