MINDÖRÖKRE

MINDÖRÖKRE

Néha, még vágyom érintésedre,
Szobámban sóhaj lengedez,
Néha, még vágyom ölelő kezedre,
Mosolygó percek emléke.
Néha, még villan mosolyod,
Szerető szíved, szomorú hangod.
Néha, már nem álmodom Veled,
Örökre itt pihensz sajgó lelkemben!

Balatonaliga, 2017. július 16.

“MINDÖRÖKRE” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [b][i][center]Második vers mit ma olvasok és mind ketten az egyedül maradás fájd(l)almáról írtok.NEM TUDOM MÉG MILYEN,DE TI MÁR ÁTÉRZITEK.Szép gondolatok (l)[/center][/i][/b]

Szólj hozzá!