Bevallom
Ó Uram, már van bátorságom,
vallani neked botorságom.
Gyermekként apámmal házadban,
féltem és fáztam a homályban.
Idegen volt a tanításod,
képeken szentek és családod,
éneknek, zenének hangjai,
imák mormolása, tanai.
Ifjúként mindez magam mögött,
az elvek, építőkhöz kötött.
Munkásosztály élcsapatában,
büszkeség bennem akkortájban.
Hittem jóakarók szavában,
ám tizenhét évnek múltjában,
fásult daccal hátat fordítva,
csalódtam bennük ordítva.
Tán tanításul, büntetésül,
bénító fájdalmakkal végül,
erőtlenül, csontok izzása,
e kór lett életem kínzása.
Harminchárom évesen féltem,
jelentől, jövőből nem kértem,
csoszogó, kínoktól vicsorgón
mozdultak csontok csikorgón.
Nem szeretve, lelkem magányban,
vörös foltokkal a világban,
hogy kerüljön messze a remény,
éreztem sorsom nagyon kemény.
Öt éven át nem volt segítség,
bizony, volt énbennem nagy kétség.
A megoldást meglepve kaptam,
másokat segítve gyógyultam!
Megkaptam minden önbizalmat,
tapasztalva e nagy jutalmat,
élek szeretet szándékával,
testem-lelkem már megújulva.
Atyám nem járok templomodba,
lelkem csendjébe leborulva,
imádkozom minden magyarért,
hálás vagyok minden tettedért.
Élni bizakodó kedvükért,
csak tenni, szomorú lelkükért,
ezt kell tennem amíg itt élek,
segíts bennünket szépen kérlek.
Kedves Rita!
Köszön figyelmedet, látogatásodat.
Laci
Kedves Keni!
Mindig megtisztelő a figyelmed, hálásan köszönöm véleményedet is melyekkel őszintén bátorítasz
Őszinte barátsággal:
Laci
[b][center][color=#cc3366]Kedves Laci !
Ez a vers nemcsak egy önvallomás az életed eddigiéról, de egyben kitárulkozás is bensőd lényegéről és ami neked most már fontos az gyógyított meg téged, hogy most már elviselhetőbben tudd élni az életed és az imádság is újra megtalált visszatért hozzád, ami nem kis történés egy ember életében olyan lettél mint a vezeklő fiú, aki hónába Atyjához megint visszatért,
Versed ettől is lett ilyen emelkedett, és szép ,,,
Szerető barátsággal !
– keni [/color][/center][/b]-