Késő
Rég jártam itt, itt már minden oly rideg,
minden fakó, magányos, túl hideg,
az asztalon befejezetlen levél,
gyűrött függönyökön, a por henyél.
Ha még egyszer tehetném, újra kezdeném,
levelet írnék és be is fejezném,
megírnám,hogy te vagy az életem,
megírnám ,ölelj szorosan kedvesem.
Meggyújtom a petróleumlámpát,
fénye megvilágítja poros szobám falát,
a tollat nézem,kiszáradt a papírlapon,
magány ül a lelkemen,vállamon.
Késő már, nincs, kinek írjak levelet,
látod, mire meggondoltam vége lett,
a mennyekből nézel ,és nem érted,
miért nem írtam,miért vártam éveket.
Kedves Keni!Viola!Teri! Babu! Ica!(l)Köszönöm
Meghatóan szép versedhez szeretettel gratulálok: Ica
Drága Éva!
Sajnos nem lehet visszaforditani az élet sorsot.
Megható versedhez szeretettel gratulálok….Babu(l)
Kedves Éva!
"Késő bánat,,,most már utánam a "Vízözön" !!!
Szeretettel olvastam: Teri
Drága Éva!
Szomorú versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Viola(f)
[b][center][color=#cc3366]Kedves Éva !
Késő bánat, – utána a vízözön,
a lelkiismeret-furdalás olykor- olykor visszaköszön,
már hiába minden, ha az idő elszakadt és
nem vár már senki és semmi a régi tetők, falak alatt,,
Szomorú vers, de milyen legyen, ha már minden későbe ment,,,,
Szeretettel !
– keni -[/color][/center][/b]