Tűzliliomok

Tűzliliomok

Tűzliliomok, látjátok,
megértük egymást az idén is…
Kivártam, hogy nyíljatok,
de megsúgták tavasszal ezt
nekem a tulipánok is!

Az orgonákat kihagytam,
sajnos… s ők is érezték,
anyám mondta, az idén ritkásak
voltak; a halványlila s a fehér
egyik sem volt olyan szép…

A bordó pünkösdi rózsa
már csak szirmát hullajtotta,
a rózsaszínt viszont számomra
még alig nyílva, gömbfejecskéikkel,
hogy lássam, megtartotta…

Hogy mi tartotta meg? Az akarat,
a kívánság, hisz\’látni akartam,
a legtöbb virágnak e tavaszon,
bármily sors borult is rám, mégis
örvendhettem, s láthattam…

“Tűzliliomok” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. [b][center][color=#cc3366]Kedves Magdolna !

    Olyan ez a versed, mintha csak éppen hazalátogattál volna, hogy szétnézz a régi kertetekben, hogy megtalálsz e mindent rendben, mint régen,,,

    Aki így tud örülni minden virágnak az mindentől függetlenül csak jó és kedves szívű, lelkületű ember lehet !

    Szeretettel !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!