Idézett sor: Mészáros László -Homokvihar c. verséből
„Fellellek álmaimban, s te mindig háttal állsz.”
én meg ujjaim küldöm érted
de nem érnek el – hát félek
hogy az utolsó pillanat hazudott
mikor elhitette – veled – sosem nélküled
telnek a virágos évek
tavaszok lágy lehe kísér majd
az őszök csak hajam színezik fehérre
és az ablakon nyíló jégvirág
tenyerem melegén reggelente felébred.
[b][center][color=#cc3366]Kedves Mari !
Ezek expresszionista gondolatokból szőt sorok lettek !
Szeretve !
– keni -[/color][/center][/b]