Saját foglyaink vagyunk
„Figyelem az élet gyönge hajnalát,
Hol még titok maradt az óhaj,
Hogy nem tapossuk sárba az életet
Egyetlen vad szóval.
Merengek a csillagokon, bús
Mosolyra görbül a szám.
Az élet vajon cél, vagy eszköz
Jégvilág tavaszán?
Zord világot teremt a vas-akarat.
Hideg fénnyel mossák ki elnyomott agyunk.
Mert szabadnak szültek a csillagok,
Most mégis, saját foglyaink vagyunk.
Nagyon köszönöm, örülök, hogy olvastál =)
Kedves Róbert!
Igaz versed tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Viola :]
keni, picurnagyi Nagyon köszönöm nektek a kedves szavakat, örültem, hogy olvashattam a versemről szóló elemzést, nagyon szívderítő volt! =) Köszönöm az üdvözlést, és a jókívánságokat, köszönöm =)
[b][center][color=#cc3366]Kedves Róbert !
Azt hiszem az életünk maga a célunk is amerre elindulunk egyszer, hogy azt megvalósítsuk, és eszköz is hozzá, hogy ez a folyamat ne szakadjon félbe, mert akkor vannak a nagy gondjaink,,,
Hogy saját foglyaink vagyunk a fentiekből ez is lekövetkeztethető, mert
determinált világ vesz minket körül.
– Bölcselkedő versed – nekem tetszett !
Üdvözöllek – közöttünk, és további szép verseket !
– keni -[/color][/center][/b]
Kedves Robi!
Szeretettel köszöntelek a Holnap Magazinban megjelent első versednél.
Szívből kívánom, érezd jól magad köztünk –
Versed figyelemreméltó – gondolatébresztő.
Minden sorát külön-külön lenne jó analizálni.
Én mégis a vers címével foglalkoznék elsősorban, mely végül megjelenik befejező mondatként is. Szabadságunk csak addig terjed, míg magunk-magunkat bilincsbe nem verjük? Netán önként, dalolva dugjuk fejünk a guillotine alá? Esetleg az a bizonyos "vas-akarat" agymosást végez rajtunk?
Sok kérdés vetődött fel bennem.
Ami még tovább fokozza kíváncsiságomat, azt itt találom meg:
"Az élet vajon cél, vagy eszköz" – no innen már szabadon szárnyalnak a gondolatok.
Köszönöm, hogy olvashattam versedet!
Szeretettel gratulálok – kívánok még sok-sok ehhez hasonlót!
picurnagyi (Edit) (l)