Nagyapám szavai…
Nagyapám egyszer azt mondta nekem:
hogy nagy ez a világ édes gyermekem.
S te oly kicsinynek érzed magad benne,
mint vízparton szálló homokszemcse,
mit süvöltő szél fúj messzi idegenbe.
Bizony a nagyvilág nem kímél meg téged,
fájó könnyekre sarkall, akárcsak az élet.
De te vakmerő bátorsággal szállj vele szembe,
hogy hős legyél, ha olykor erőtlenné is tenne.
Lesznek majd kik, sárba tapossák lényed,
s tág pupillával figyelik, miként halványul fényed.
Ne feledd: akiknek nincs bátorságuk ahhoz,
hogy szívükkel vegyék fel a harcot:
azok sohasem győzhetnek mindazok felett,
akikben végtelen erejű az emberi-szeretet,
azt nem törhetik meg az érzéketlenek.
Köszönöm szépen Viola 🙂
Kedves Csaba!
Értékes szép szavak, érdemes rá emlékezni.
Örömmel olvastam: Viola
Köszönöm szépen Keni, igen sok szokszor gondolok én is szavaira, sokszor erőt merítek tanításaiból 🙂
[b][center][color=#cc3366]Kedves Csaba !
Szeretem a nagypapákat, mert az enyém is ilyen bölcs, előrelátó, reménykedő és erőt adó ember volt, mert életében megedzette az idő és önzetlenül látott el ő is engem, mint téged a nagyapád ilyen megszívlelendő okos, bölcs és jószándékú gondolatokkal – útmutatásra az élet útjainkon,,,,
Szép és kedves verse szívesen olvastam, mert emlékezni jó és hasznos oly sokszor életünkben,,,
Barátsággal !
– keni -[/color][/center][/b]