Erdő mélyén

Erdő mélyén

/Emlékek úsznak az élet vízén, ahol vér soha nem válik vízzé./

Erdő mélyén, tűz mellett öreg pipál,
Mellette barna bőrű lány muzsikál.
Szívében fájdalom, orcáján bánat,
Jézushoz hű, nem fordít néki hátat.

Szívében hit, lelkében él szeretet,
Mosolyogva szövi álomképeket.
Éhezik, teste gyönge, lázas, beteg,
Fölötte sötét felhő sűrűn lebeg.

Énekétől eltűnnek gondok, s boldog,
Mikor virágoznak vadrózsabokrok.
Tüske megbökte, ruháján vérfoltok,
Bőre barna, morogtok, gyanakodtok.

Dalától életre kelt cigány tábor,
Szeretete szárnyalt nyomortanyákon.
Burgonyát, szalonnát sütöttek nyárson,
Boldogan táncoltak, volt dínomdánom.

Oly rég gazdagok voltak, gyógyítottak,
Kosarat fontak, zenéltek, faragtak.
Jött nagy vihar, erdők felett fuvallat,
Rájuk zúdult szegénység, s bánat arat.

Hol vagytok, ti öregek? Beszéljetek.
Meséljen szavak helyett szemeitek.
Veletek megszülettek bölcseletek,
Józanul néktek kellett döntenetek.

Hol vagytok, asszonyok? Mondjátok jövőt.
Hívjatok asztalhoz minden éhezőt.
Néktek nem idegen, mindenki testvér,
Ti asztalotoknál mindenki elfér.

Voltak Törvényeitek s Királyotok,
Mára tövisekkel teli lábatok.
Félelemtől űzött, szabad nomádok,
Összefogva mondjátok: – Megbocsájtok.

Évszázadnyi félelem e földtekén.
Lám, Európa szívének peremén
Talán rájuk talál megannyi remény,
S e népnek, nem lesz több sérülés fején.

2016. február 8.