Zokogva kereslek
sötét ösvényeken haladok.
Érted dúdolom bús dalom.
Nem tudom merre járok,
csak szaladok, hogy
enyhítsem gyötrő bánatom.
Gúzsba köti lelkemet a fájdalom.
Rajtam ül a félelem, mert
nem hallhatom bársonyos hangodnak
simogató szavait.
Nem hagyhatom elveszni
gyönyörű gyémántom.
Kihunytak belőlem a fények,
mintha minden elveszett volna
amely kedves volt nekem.
Egy kicsit belehalok mindennap.
Egyetlen vágyam,
megtaláljam fénylő csillagom.
Rettenetes a hiányod!
Gyere vissza Kedves,
rád várok!
Hozzátok őt nekem vissza könyörgök.
Ne szóljatok, vérzik a szívem, mintha
rózsa tüskéi bökdösnék.
Inkább hagyjatok egymagam egy sarokban.
Emlékeimbe merülve örökké velem vagy
szívem rejtekén.
2017. július 22.
[b][center][color=#cc3366]Kedves Henriett !
Inkább kapd vissza, mint, hogy az emlékeiddel beülj egy sarokba !
– keni -[/color][/center][/b]