Sor/s/minta

Sor/s/minta

Könnyelmű lángokat hasogat
tudatunk kardja mulandó
karcolásokat simogat,
mintha nem volna lelkünkben
sorminta: feltúrt átjárókban

üvegszilánkok sötét tüze
medret ékel a hirtelen
nyitva felejtett gondolat
hamuja utolsót szusszan:
egymásban várjuk elmúlását

a formátlan pontoknak.Szívünk
kitöltjük, mint legelőször:
sóhajunkat betakarja
az ölelés motívuma
korlátlan szeretetet mutat

sorsunk ábráin felmosolygunk,
a megfoghatatlant látjuk:
merészségünk a jutalom,
mindig új csodára ébred
létünk, végtelen boldogságunk.

“Sor/s/minta” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Nagyon szép gondolatok !
    R(l)emekművedhez tisztelettel gratulálok !
    Szeretettel ….Babu

  2. [b][center][color=#cc3366]Kedves Szilvia !

    Úgy hiszem ez a versed lelkednek egy pillanatnyi lenyomata lehet, talán impresszió valamikről,,,

    Szeretve !

    – keni –
    [/color][/center][/b]

Szólj hozzá!