Saját foglyaink vagyunk
„Figyelem az élet gyönge hajnalát,
Hol még titok maradt az óhaj,
Hogy nem tapossuk sárba az életet
Egyetlen vad szóval.
Merengek a csillagokon, bús
Mosolyra görbül a szám.
Az élet vajon cél, vagy eszköz
Jégvilág tavaszán?
Zord világot teremt a vas-akarat.
Hideg fénnyel mossák ki elnyomott agyunk.
Mert szabadnak szültek a csillagok,
Most mégis, saját foglyaink vagyunk.”
Nagyon köszönöm =)
Elgondolkodtató! Tetszett.
Üdv: szintén Robi
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, nagyon örülök, hogy olvastatok, és hogy kedves szavakkal illettetek =) Valamiért mindig teszek idézőjelez az elejére és a végére =P
Kedves Róbert.
"Hol még titok maradt az óhaj,
Hogy nem tapossuk sárba az életet
Egyetlen vad szóval."
Nagy szeretettel olvastam soraidat.Nem értem miért tetted idézőjel az egész verset ?
Ennek ellenére gratulálok szeretettel,sokatmondó soraidhoz !
Babu(f)
"Zord világot teremt a vas-akarat.
Hideg fénnyel mossák ki elnyomott agyunk.
Mert szabadnak szültek a csillagok,
Most mégis, saját foglyaink vagyunk.”
Ezek a sorok egyedül is megállják a helyüket…ez a lényeg!
Szeretettel gratulálok: Ica
(l)
Nagyon köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy olvastatok, és, hogy tetszett a vers =) Igen-igen, kétszer került fel a vers, ez engem is kicsit megtévesztett =D
Kedves Róbert !
Ehhez a versedhez már itt írtam kommentet,,, ha megkeresnéd, azt hiszem kétszer került fel,,,
/A 2. oldalon van a Picurnagyi hsz.-ével együtt,,,/
Üdvözöllek !
– keni –
Kedves Robi!
Az éjszaka itt jártam – véleményt is formáltam – nem tudom hogyan, de "elpárolgott"
Így most "csak" annyit: szívvel-szeretettel gratulálok első itt megjelent versedhez!
Kívánom, az elsőt kövesse még sok-sok ilyen alkotás!
Szeretettel: picurnagyi (úgyis mint Edit) (l)(f)