Nem kell

Nem kell

Hova ment el Ő?

Elment Ő a patikába,
Elfogyott a pasztillája.
Várta a felesége Őt,
Hiszen nem tekergő Ő.

Megvette a pasztillákat.
Nagyon sokkalta az árát,
Zsebe érezte a kárát.
Kidobta a pasztillákat,
Összeesett szobájában.

Jókor érkezett a mentő,
Nem kell temetőbe pengő,
A kapuján nincsen csengő.

Balázsi-Pál Etel

“Nem kell” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa és Keni!

    Igen az életből merítettem versem témáját, gondolataimat.
    Köszönöm, hogy olvastatok.
    Szeretettel,
    Etel

  2. [b][color=#990000]Drága Etel !

    Sajnos sokan vannak akik meg sem tudják fizetni a mai gyógyszerárakat, nem hogy még azokat ki is dobnák, Aztán ahogy írtat ebből lesz a baj, amin már a mentő sem segít,,,

    Szomorúan olvastam a soraidat és ezekre gondoltam közben,,,

    Szeretve !

    – keni -[/color][/b]

  3. Egy mindennapi életkép érzelmekkel fűszerezve. Szívesen olvastam. Rózsa

Szólj hozzá!