TUDOK EGY SÍRÓSAT
„Tudok egy sírósat,” hej, de sokszor mondtuk,
el is tűnt azonnal, addigi mosolyunk.
Átéreztük mi is barátunk bánatát,
könnyítettünk volna szívének fájdalmán.
Ám tudtuk nagyon jól, neki kell vinnie
batyujának súlyát. Cipelni senki sem
képes azt helyette. Együttérzésünket
egy sóhajba zártuk:
„Tudok egy sírósát,”
hej, de sokszor mondtuk!
Budapest, 2017. július 28.
B. Moravetz Edith
Köszönöm szépen drága Ica!
Szeretettel: Edit (l)
Szeretet, megértés…mindent elmondtál versedben ami fontos.
Szeretettel gratulálok: ica
Kedves Keni!
Versem rövidsége nem engedte kifejtenem e mondás eredetét.
Egy kisebb társaság – egy munkahelyi kollektíva – használta/használja ezt a "sóhajt".
Egyszer valamikor a régmúlt időkben – van ennek immár talán 50 éve is – egyik barátnőnk meghatódottságában felsóhajtott: "Tudok egy sírósat" . Nem bánat volt, ami kihozta belőle, hanem épp ellenkezőleg, valakinek az öröme;boldogsága. S ha hiszitek, ha nem, akik ott álltunk körülötte, mindannyiunknak könnybe lábadt a szeme…
Attól kezdve többször elhangzott ez a mondat, mígnem "szólássá" vált; igaz, később szomorúság, bánat is ajkunkra csalta – sokan talán már nem is tudják az eredetét.
Így adták szájról-szájra; minek következményeként gyermekeink s azoknak gyermekei is használják. Terjed, akár egy népmese…
Most én is közreadtam e versem által.
Köszönöm, hogy elmesélhettem "eredetét"
Szeretettel:Edit (l)
Drága Rózsám!
Köszönöm megtisztelő látogatásodat, véleményedet versemhez!
Valóban így van -másnak a terhét nem vehetjük a magunk vállára, legfeljebb együtt érezhetünk vele.
Szeretettel ölellek: Edit (l)
[b][color=#990000]Kedves Editke !
Én is tudnék sok sírósat, mert emberből vagyunk és sokszor nehéz a sorsunk, és sajnos azt magunknak kell vinni, nem vehet azt át tőlünk soha senki, legfeljebb marad pár vigasztaló szó és ezzel elintéztük a sírnivalót,,,,
Lehet, hogy régi mondás , de én még nem hallottam ilyet – legalább is nekem senki se mondta !
Ölellek szeretettel !
– keni – [/color][/b]
Különleges, érdekes módon írtad meg a valót, hogy senki más terhét nem vehetjük magunkra. Próbáljuk megérteni, vigasztalni őket, de ennyi…többre képtelen a földi ember.
Szeretettel olvastalak. Rózsa
(l)
Köszönöm szépen gratulációdat te drága!
Nagyon jól esik, hogy megtekintetted ezt a versemet is – kis szösszenet, de szívből jött – emlékeket idézett.
Köszönöm, hogy megtaláltad versemet!
Szeretettel: Edit (l)
Én pedig örülök, hogy mostanában nem kell sírósat mondanod. Ritkán szoktál ennyire rövid verseket írni, de ez most jól sikerült. Tehát: mondok egy nevetőset: gratulálok!
Laci