Marionett
A mű forog szokott tengelye körül.
Életre kelnék… hát nyújtózkodom.
Szabályok-köztben létezem eszközül,
egy síró, nevető báb. Zsinóron.
A Zsinegem kutyulják ott legfelül,
így itt, lent gubancokkal bajlódom.
Küzdelmem mondják a “mennybe emelne…”
Egy “boldog” közhely nekem elég lenne.
Jól beosztanám valamilyen módon,
míg van e test… egyszer összetörök.
Tömném a perselyt, hogy éltem, látszódjon,
de lyukas, elfolyik. Elgőzölög?
Nem látom cseppjeit, s folyton aggódom,
mert nem áldás az, ami rám csöpög.
“Ki mit érdemel” sorsom szűk keretben.
Több szálon lógok… de tán rossz kezekben.
""Ki mit érdemel" sorsom szűk keretben.
Több szálon lógok… de tán rossz kezekben." …talán így van.
Szeretettel gratulálok: Ica
Nagyon ötletes vers, jól megírva. Szeretettel olvastam. Rózsa
[b][color=#990000]Kedves Ilona !
Ilyen gubancokból áll az életünk és jó ha ki tudjuk belőle magunkat néha bogozni, mint ahogy írod is versedben !
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]
Gyönyörű sorok, ismét megdicsérem, és ismét szívesen olvastam =)