Vallomás

Vallomás

Szerelmes a szívem,
Csak teérted dobog.
Egyedül tevéled,
Lehetek csak boldog.

Úgy vágyom a szerelmedre,
Mint sivatag az esővízre.
Szárazon vergődő hal vagyok,
S nélküled én soha nem leszek boldog.

Csillogó szemednek,
Olyan szép a fénye.
Mint a hajnalcsillag,
Mely most jön fel az égre.

Ragyogó csillaga két szép szemednek,
Beragyogja az én borongós lelkemet.
Úgy süt le rám a szemed sugara,
Mint felkelő nap fénye a nagy óceánra.

2008. január

“Vallomás” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Lajos!
    Nagyon szép "vágyakozó"verset írtál.
    Veled gondolkoztam.
    Kövesdi Teri

  2. Kedves István van ennél szebb is, köszönöm szépen kedves szavaidat, Lajos.;)

  3. [b][color=#cc0000]Kedves Lajos !

    Van e ennél szebb, szerelmeseb – vallomásod?

    Barátsággal

    – keni -[/color][/b]

Szólj hozzá!